Hátrányos helyzetű fiataloknak teszi lehetővé a sportolást az Aranyszarvas KHSE, így dolgoznak az esélyegyenlőségért és a gyerekek fizikai-mentális fejlődésért.
A közösség évek óta foglalkozik azzal, hogy olyan vidéki községek iskolásainak tegyék elérhetővé a kötelező testnevelésórákon túl a küzdősportok űzését, ahol egyébként más módon nem lenne lehetőség a megfelelő mozgásfejlesztésre.
Az iskolai kereteken belül ugyanis leginkább a foci vagy más labdajáték az ismert és megszokott játékforma. Az Aranyszarvas KHSE viszont elviszi ezekbe a községekbe a távol-keleti és brazil küzdősportokat, így a kisdiákok kipróbálhatják magukat a jiu jitsu, az aikido, a brazil jitsu, vagy más birkózó sportokban is
A küzdősportot űzni ugyanis nem jelenti azt, hogy a gyerekek később agresszív személlyé válna. Épp ellenkezőleg: ezek a sportok hozzásegítenek, hogy a felgyülemlett agressziót megtanulják megfelelően kezelni és levezetni, tehát egyfajta terápiás foglalkozásként lehet ezekre az edzésekre gondolni. Emellett pedig olyan más, pozitív hatással is járnak ezek a mozgásformák, amik fejlesztik a fizikai és a szociális készségeket, megtapasztalhatják a sikerélményeket, valamint pozitív jövőképet kaphatnak saját magukkal kapcsolatban.
Az Aranyszarvas a tavalyi évhez hasonlóan idén is Tolna megyei községekben tart foglalkozásokat az Erősödő Civil Közösségek program támogatásával, kiváltképp Szakály és Regöly településekben.
„Sajnos a Covid-helyzet teljesen átírt minden tervezést, a tavaszi leállás és az iskolák, közintézmények bezárása kezdetben teljesen megbénította a munkánkat” – magyarázta Szőts Gábor, a program ötletgazdája. „A gyerekek azonban folyamatosan írtak, otthon unatkozva, hogy mikor lesz újra edzés? Nem mertük megkockáztatni, hogy titokban birkózunk, hiszen az erős testi kontaktot igénylő birkózás tiltólistás volt a vírus helyzetben. De nem szerettük volna elveszteni a gyerekeket, ezért csináltunk egy közös facebook csoportot a szülőkkel karöltve, és oda töltöttünk fel általunk készített kisfilmeket. A gyerekek pedig aktívan részt vettek a munkában!”
Mint azt az edző megjegyezte, bár az online kapcsolattartás meglepően jól működött, amint lehetett, visszatértek a személyes találkozáshoz: „a helyi focipályákon folytattuk a mozgásfejlesztő gyakorlatokat kis birkózással, szumóval. A kivételes helyzet összekovácsolta a közösséget, és új élmények felé irányított minket.”
