Nem mérhetetlen mennyiségű tananyag betűhű bemagoltatása az iskola célja, hanem hogy egymástól tanulva, közösen szerezzünk rendszer szintű ismereteket – ez az elgondolás vezetett a Pécsi Szabad Iskola megalapításához.
Csovcsics Erika, az egyik alapító szentül hisz a fenti pedagógiai szemlélet létjogosultságában. Több évtizedes intézmény-vezetői és oktatásban szerzett tapasztalattal a háta mögött azon dolgozott az elmúlt években, hogy mikrokörnyezetében megreformálja az oktatást. „Jelenleg a közoktatás iránya, a szülői elvárások, a társadalomban lezajló folyamatok és a gyerekek érdeklődése nem állnak összhangban egymással. Az iskolában töltött idő nagy része felesleges tények bebiflázásából áll, illetve a gyerekek közti, később sok problémához vezető hierarchiák rögzítésével” – osztja meg véleményét az alapító.
Meglátása szerint általános jelenség, hogy a gyerekek nem értik és ismerik a világot mozgató összefüggéseket. Az oktatási rendszerben azt tanulják meg, hogy a büntetés és jutalmazás is külső, fejük felett történő döntés. Nem vonják be őket az őket érintő folyamatokba, olykor kívülállók egy-egy olyan helyzetben, mely róluk vagy éppen értük szól. Csovcsics Erika a közösségi tanulásban látja a lehetőséget, amiben a szociális kompetenciák és a fenntartható fejlődés kap szerepet.
Az Erősödő Civil Közösségek támogatásában olyan szervezeteket és szakembereket, önkénteseket hozott össze egy projektbe, akikkel korábban már dolgozott együtt oktatási területein. A cél egy szakmai közösség megalapítása a szülők, pedagógusok és civilek részvételével, hogy ezen a platformon felépítsenek a fenntartható környezeti nevelést középpontba állító iskolai gyakorlatot.
Az év során számos workshopot szerveztek, többek között jó gyakorlatokról, egyéni felelősségről, szervezett alkotásról és civil szervezetek bevonásáról. Vizsgálták a hatékony tanulás módszerét, így ismerkedtek meg a zeneterápiával, mozgásterápiával és gamificationnal. Különös hangsúlyt fektettek a diák-tanár-szülő partnerség erősítésére, mert a közös tudás átadása az, ami közösségi élménnyé varázsolja a tanulást.
Csovcsics Erika jelentős problémaként jelöli meg az oktatásban megjelenő szegregációt is. Megoldást jelenthet a tematizált tanítás: ez elősegítené az integrációt, a diákok egy-egy téma köré csoportosulhatnak, gyakorlati feladatokat látnának el, létrejönne a közös nevező, amiben csapatként működnek együtt.
A pályázat során többhelyi civil szervezettel dolgoztak együtt, szakemberekkel, akik a fenntartható fejlődés, környezettudatosság és közösségépítés területén tevékenykednek. Így ismerkedtek meg a workshopok résztvevői az önkéntesek bevonásának gyakorlatával, az újrahasznosítás és zöld szemlélet fontosságával. Felismerték, milyen fontos a kapacitás megosztása, hogy képesek legyünk több szereplővel, más szervezetekkel közösen gondolkodni és programot létrehozni.
„Fantasztikus volt megélni, hogy a gyerekekről, a jövőről és a fenntarthatóságról gondolkodva mindenki képes a saját területéről nagy erővel belerakni valamilyen nézőpontot, és ezek nem versengenek egymással, hanem tisztelettel tekintenek a másikra, és keresik az összekötő elemeket” – meséli Csovcsics Erika. „Nagyon jó volt az a korrekt és szelíd hang, aminek úgy híján vagyunk manapság.”
