A Lángnyelv Alapítvány a történelem és a múlt jobb megértéséhez kiviszi az osztályteremből a diákokat, s ott adja át a tananyagot, ahol az események valóban megtörténtek.
A módszernek köszönhetően a diákok testközelből, a helyszínen találkozhatnak a múlt pillanataival. A tudnivalók így jobban rögzülnek, fejlődik a fiatalok empátia-készsége, s a bevonódás, a meghatározó élmény sokszor szemléletformáló erővel bír.
Laurent Fleuret 1999-ben jött Magyarországra, s rögtön feltűnt neki, hogy a projektszemléletű, élményközpontú oktatásra nem sok példa van hazánkban. A pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban történelem és földrajz szakos tanár pályafutása kezdete óta arra törekszik, hogy „falakon kívüli tapasztalás” során adja át diákjainak a tananyagot, történelmi eseményeket. „A történelemoktatás sokkal érdekesebbé tehető, ha elhagyjuk az elmélet mezejét. A diákjainknak azt ajánljuk fel, hogy érezzék át és értsék meg az életünket alakító, nagy fontosságú történelmi eseményeket kiselőadások, színházi előadások, filmek és utazás segítségével.”
Laurent kihangsúlyozza azt is, hogy sokszor a legnagyobb akadály a módszer előtt az, hogy a napi rutintól eltérő pedagógusi munkára nincs anyagi keret. Ezért azokat a projekteket, melyek innovatívabbak, esetleg nem a négy fal között valósulnak meg, szinte lehetetlen külső forrás bevonása nélkül kivitelezni. Nemcsak anyagi jellegű támogatásra kell gondolni, nagyon meghatározó például a szülők részvétele is, hiszen a módszer több elemének nincs pénzügyi feltétele.
A tanárnak meggyőződése, hogy az osztályfőnökkel kialakult munka- és érzelmi kapcsolat meghatározó élmény a diákoknak egész életük során, fontosak az együtt átélt események. Ezeket tudatosan kombinálva pedig megsokszorozható a tanítás és tanulás eredményessége.
Amire nagy szükség van, mert sokszor a mai társadalom létező, valós problémáihoz, és történelmünk korszakaihoz is felszínesen és formálisan közelítünk Laurent szerint. „Sok diák hoz magával kliséket például a zsidósággal kapcsolatban, amire sok szociális jelenség csak rátesz egy lapáttal. Mint tanár az is feladatunk, hogy megtanítsuk a diákokat racionálisan gondolkodni, jó kérdéseket tetessünk fel velük a témákhoz kötődően, rávezessük őket arra, hogy jobban boldoguljanak a világunk megértésében, magyarázatában” – mondja Laurent, miért elengedhetetlen a kritikai gondolkodás kialakulása.
Tanárként egyik kiemelt célja, hogy a fiatalok körében jelen levő nyílt vagy rejtett antiszemitizmust enyhítse. Ehhez egyik lépésként fontosnak tartja, hogy a történelmi traumákkal szembe nézzünk, felismerjük és megfogalmazzuk érzéseinket. Nem könnyű ezt kezelni, különösen az olyan nehéz témák, mint a holokauszt esetében, ezért a népirtások megértéséhez Auschwitz-Birkenauba szerveztek tanulmányi utat.
Az Erősödő Civil Közösségek támogatásával megvalósuló projekt ötletét „A mi osztályunk” című, színházban is rengetegszer feldogozott darab adta az iskolai közösségnek. A film egy lengyel iskolai osztály megpróbáltatásairól szól a 20. század első felének vérzivataros időszakaiban, miközben végigkíséri a szereplők személyes sorsát is. A diákokat különösen megérintette a holokauszt témája, így a műhöz kapcsolódóan kutatásba kezdtek. Ismereteket szereztek a francia és magyar, a baranyai és pécsi deportálásokról, októberben pedig Krakkóba utaztak, lengyel diákokkal találkoztak, megtekintették a város Kazimierz negyedének zsidó emlékhelyeit, és ellátogattak az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba is.
Az eltelt hónapok alatt Laurent számos változás vett észre a közösség tagjain, a diákokat munkára sarkallta a téma, osztálytársak kovácsolódtak össze, fiatal tinédzserek vonódtak be olyan mértékben, amire másként talán nem lett volna lehetőség.
„A koncentrációs tábor meglátogatása nagyon erős hatással volt a tanulókra. Egyeseket érzelmileg viselt meg inkább, míg másoknak alapvetően hatott a gondolkodására. A résztvevők közül többen szeretnének tenni valamit, van akik látogatják a Zsidó Hitközség programjait a foglalkozások hatására”– számol be örömmel az eredményekről, élményekről Laurent, aki bizakodó a jövőt illetően is. „Nincs olyan pedagógus, aki egy tanóra keretében képes lenne autentikusan elmesélni ezt a történetet. Ezért megfogadtuk, hogy rendszeressé tesszük ezt az utazást a tagozaton.”
