Ha a közösségi ház túl kicsi, és a kocsma is csak heti egy alkalommal nyit ki, ott igazán szükség van egy olyan térre, ahol többször és többet lehetnek együtt a helyiek. A szentgálszőlőhegyiek nem vártak a csodára, megépítették maguknak.
Minden közösségnek szüksége van egy olyan helyre, amit a tagok sajátjuknak éreznek, és ahol találkozhatnak, eseményeket szervezhetnek, ha ünnepelni-, szórakozni-, vagy éppen beszélgetni szeretnének. Ahol nem áll rendelkezésre ilyen tér, ott a közösség olykor a saját kezébe veszi a kezdeményezést. De az már ritkább eset, hogy összetartó munkával akár meg is építik, amit megálmodtak. Utóbbira mutattak jó példát a szentgálszőlőhegyiek, akiknek nagyon hiányzott egy ilyen hely. Eddig.
Az első Erősödő Civil Közösségek ciklusba sikeresen pályáztak a faluszépítő programjukkal, aminek legfontosabb célja azonban a közösség összekovácsolása, erőforrásainak felszínre hozatala volt.
„Zomba-Szentgálszőlőhegy száz fős kis zsákfalu, de a helyiek rendkívül összetartók. A közösség erejének is köszönhetően gyorsan fejlődött az érdekérvényesítés, s egyre nagyobb igény mutatkozott a helyben szervezett eseményekre is. Úgy véltük, megérett az idő egy tisztességes térre” – magyarázta Baloghné Gaál Zsófi, a Szentgálszőlőhegyért Egyesület alapítója és vezetője, a Legyen egy hely projekt felelőse.
A kocsma, mint „közösségi tér” egyedül péntekenként üzemel, és ha nyitva lenne, akkor sem férnének el benne a 15-nél többen. A faluház pedig ennél is kevesebb ember befogadására képes. Jobb híján az egykori tejcsarnokot átalakították közösségi ponttá, az a kívánt funkcióhoz túl kicsi volt, alig húsz négyzetméter, és kényelmesen néhány ember fér el csak benne. A faluközösség ezért a közösségi tér bővítését tűzte ki célul. Hogy Szentágszőlőhegyen is legyen egy hely az itt élők számára.
„Négy évvel ezelőtt azért hoztuk létre az egyesületet, hogy támogassuk a Zomba-Szentgálszőlőhegyen lakó embereket, életben tartsuk a falu hagyományait, és ezáltal magát a falut is. Ennek érdekében az elmúlt években számos programot szerveztünk. Ezek számunkra egyben csapatépítő tevékenységek és munkák, ráadásul nagy részük közfeladat, ugyanis a közterületek karbantartásától a temető felújításáig általában mindent magunk csinálunk” – folytatta Zsófi.
Amikor másodszorra is beadták pályázatukat az Erősödő Civil Közösségekhez, még csak gondolatban létezett a megálmodott közösségi tér. „Az ECK támogatásával egy, a faluközponthoz közel álló, kihasználatlan területre terveztük az építkezés. Az elképzelésünk egy olyan fedett tér volt, ahol kényelmesen, akar esőben is együtt tudunk lenni, míg szükség esetén a hozzá tartozó sátorban számottevő, 40-50 embert is képesek vagyunk befogadni.”
Az építkezés által még erősebb lett a faluközösség, s az egyesület rögtön egy hosszabb távú célt is kitűzött maga elé. „Felvesszük a kapcsolatot a Szentgálszőlőhegyről elszármazott embereket, s igyekszünk mások érdeklődését is felkelteni a falu iránt, annak reményében, hogy az üresen álló házaink hamarosan gazdára találnak.”
Az elképzelés első lépése is, hogy az elkészült közösségi teret augusztusban az I. Szentgáli Elszármazottak Napjával avatták fel, ahova a falubéliek meghívására sok-sok elszármazott tért vissza egy napra egykori kedves falujába.
