„Hiszem, hogy az emberi életben a legfontosabb: a kapcsolódás, közösséghez tartozás” – vallja Sziklai Ákosné Ági. A Van Közünk Egymáshoz Alapítvány koordinátoraként azon dolgozik, hogy a szerteágazó bárdudvarnoki közigazgatási terület különböző, földrajzilag elkülönülő településrészeit összekapcsolja a lakói által.
Persze nem fizikai értelemben, hanem egy olyan közösséget kovácsolva, mely újraépítheti az eddig inkább álmoskás, most viszont virágzásnak induló térség kulturális életét. A munkát igényfelméréssel kezdték, ugyanis céljuk az, hogy az egyes települések sajátosságainak megfelelő programokat kínáljanak, a szervezési és lebonyolítás feladatokba, a vérkeringésbe pedig minden érintett bevonódjon.
Az aktív közreműködésnek köszönhetően az elmúlt hónapokban számos programot kínáltak a környéken lakóknak. Mivel az alapítvány szívügye a hagyományőrzés, az Erősödő Civil Közösségek támogatás első programjaként rétes sütésre invitálták a helyieket. A program Lipótfalván valósult meg, ahol több generáció is együtt szorgoskodott. Külön öröm Ágiék számára, hogy ekkor tanulta meg a rétes készítés csínját-bínját egy helyi fiatalasszony, aki azóta eladásra kezdett sütni.
A nyár legrövidebb éjszakáján Zsippó települése adott otthont a Szent Iván-éji tűzugrásnak, stílusosan a Szentiváni-árok nevű réten. A helyiek dudaszó mellett táncolták körül a tüzet, majd át is ugrották, hiszen a néphagyomány szerint így egész évben egészségesek és szerelmesek lesznek.
A programsorozat következő állomása Dada volt, ahol értékfeltáró séta keretén belül találkoztak Császár Csillával, aki lovakkal foglalkozik. A „suttogó” módszert mutatta be a résztvevőknek, melynek célja, hogy az állatokat erőszakmentesen neveljék.
Amint beköszöntött az ősz, és megért a szőlő, szüreti mulatságot rendezett az egyesület. A felvonulás állomásait úgy tervezték meg, hogy az elszigetelt mikroközösségeket is elérjék, így a helyiek házigazdaként fogadták a felvonulókat, majd ők is csatlakoztak a menethez. A vigadalomhoz természetesen kisbíró is tartozott, aki mókás, csipkelődős megszólalásaival nevettette meg a résztvevőket. A forgatagból táncos lábú kisiskolások sem maradhattak ki és mivel az alapítvány felajánlásból pamutvásznat is kapott, a néptáncosok hagyományőrző ruhában léphettek fel. Az eseményt táncházzal zárták.
„Nagyon jó volt látni, hogy a készülődés folyamán a kicsi elszigetelt közösségeink aktivizálódtak, összefogtak”– árulja el Ági. A programok során több alaklommal is szerveztek telekocsit, falubuszokat, hogy minél több település lakója tudjon csatlakozni a rendezvényekhez.
A közösségépítő programok nem állnak meg, az év még számos, izgalmas, családi eseménnyel várja a helyieket.
