A Nagytótfalusi Kézfogás Egyesület önkéntes segítő- és beszélgető hálózatot szervezett a településen, hogy visszasegítse a falu társadalmi életébe az idős embereket, s erősítsék az összefogó, egymásra figyelő közösség megerősödését.
Nagytótfalu elhelyezkedése és lakossága összetételéből adódóan hátrányos helyzetű, a lélekszáma nem éri el a négyszáz főt. Ráadásul a kis, elszigetelt falvak kiüresedésének problémájával néz szembe. A munka és az oktatás miatt többen költöztek el inkább a nagyobb városokba, sok a magányos, idős ember, akik kellő odafigyelés nélkül kiszorulhatnak a falu közösségéből.
Nagytótfalusi Kézfogás Egyesület azért pályázott az Erősödő Civil Közösségek programba, mert úgy látták, a nehéz szociológiai adottságok mellett jellemző a falu lakosságára a közömbösség, az alkalmazkodás hiánya, a másokkal való nemtörődömség és a korosztályok szétszakadása. A céljuk ennek a folyamatnak a megfordítása, egy stabil, összetartó közösség kialakítása.
Az egyesületet az itt élők alapították, s jól ismerik azokat a problémákat, nehézségeket, amikkel a falubeliek küzdenek. Ugyanakkor az elmúlt két év egyesületi munkája bebizonyította, hogy lehetséges tenni valamit a helyi közösségért. Az egyesület által életre hívott közösségi munka felpezsdítette a tagság „vérkeringését”, és valódi lelkesedéssel végzett örömmé változott az együttlét.
Az önkéntesek párban, egy felnőtt és egy 10-18 év közötti fiatal, heti rendszerességgel látogatták végig az egyedül élő idős embereket. A segítők feladata az volt, hogy csökkentsék az idős emberek magányát a látogatásukkal, beszélgetéssel.
„A legszebb pillanat az volt, amikor második alkalommal mentünk időseinkhez látogatóba, már vártak és vendégül láttak bennünket” – meséli Kalányos Julianna, a projekt egyik ötletgazdája. „Szívesen fogadtak minket, szívesen meséltek a múltjukról, és örömmel várták a látogatókat. Az idős emberek, akikhez én jártam, elég zárkózottak voltak korábban, a vendéglátás pedig az elfogadást tükrözte számomra.”
A látogatások kifejezett célja a személyes kapcsolatok erősítése volt, nem a házi-, ápolási munkák elvégzésre irányult, hiszen utóbbi az állami ellátórendszer, a házi segítségnyújtó és a családsegítő feladata. Az önkéntesek látogatásairól ugyanakkor írásos feljegyzések készültek, hogy tapasztalataikat megőrizzék és felhasználják a továbbiakban. Bevezettek egy szociális figyelőrendszert is: jelzéssel éltek az önkormányzat vagy a családsegítő felé, ha rossz körülményeket észleltek. A családsegítőt és az önkormányzatot arról is értesítették, hogy a téli hónapokban kik azok, akik fokozott figyelmet fognak igényelni.
Az önkénteseket a családsegítő és a polgárőrség segítségével munkavédelmi kérdésekben és az idősekkel való bánásmóddal, a megfelelő magatartással kapcsolatban is felkészítették. A kezdeményezésnek köszönhetően javult az egyesület kapcsolata az önkormányzattal és a polgárőr egyesülettel.
Több közösségi rendezvényt is szerveztek, amibe egyidőben bevonták idősebb korosztályt és az önkénteseket. „Június végén tartottunk egy „visszavágó” rendezvényt a falu fiataljainak és időseinek, a kis- és nagykamaszok hívták játszani az időseket, hogy bemutassák azokat az eszközöket és játékokat, amikkel ők szoktak játszani” – meséli Kalányos. „Sikerült egy aktív segítő közösségebe az időseket is bevonni. Úgy érezzük, hogy kár lenne ezt veszendőben hagyni, keressük a folytatás lehetőségét. Amikor elkezdtük a projektet, bíztunk benne, hogy legalábbis elindul egy jó kezdeményezés, amely pozitív példát tud felmutatni a közösség életében. Végül ennél sokkal több történt: a gyerekek és az idősek, a felnőttek közelebb kerültek egymáshoz, és felismerték, hogy képesek egymásnak segíteni.”
