Demokrácia, aktív állampolgárság, társadalmi felelősségvállalás, szolidaritás. Gyakran használt szavak, néha elcsépeltnek tűnnek, néha hiányoznak, néha az emberek (mi) nem értik mi közük hozzájuk.
„Egy csoportnyi fiatal arra kereste a választ, hogyan lehetne ezekkel szórakoztatóan, de mégis komolyan foglalkozni. Így jött létre a miEGYmás – a demokratikus közösségek társasjátéka” – írja Nyirati András, az Emberség Erejével Alapítvány vezetője a leírásban.
Mi vagyunk az a szerkesztőség, aminek félreeső szegletében biztosan fellelhető egy-egy társasjáték. A lapzárták és hosszúra nyúlt események után tudunk mihez kapni, ha úgy érezzük, már elfogyott az összes szavunk, ha már nem tudunk egybefüggő szövegeket alkotni vagy csak, ha kicsit megakadtunk és másra kell koncentrálnunk ahhoz, hogy újra gép elé tudjunk ülni. Így mikor emailt kaptunk a fent említett társas kipróbálási lehetőségéről, azonnal lecsaptunk rá és bár sokat kellett matekozni, hogy összehozzuk a találkozót, nagy nehezen le tudtunk ülni a Szabadkikötő teraszán, egy finom tea mellett, hogy belemerülhessünk az izgalmakba.
A miEGYmás nevű társasjáték oktatási jelleggel készült, célja, hogy a diákok megismerkedjenek társadalmi problémákkal, azok jellegével és ténylegesen információt kaphassanak , melyek tudatában értelmezheti például, hogy mit is jelent a migráns szó.
A kooperatív játék során- tehát mindvégig- egymással együttműködve, közös célért játszunk, vagyis a folyamatos fejlődésért és haladásért, hogy a demokratikus közösséget alkossunk, különböző karakterek bőrébe bújva kell szituációkat megoldanunk. A játék során köztünk volt diák, politikus, rendőr, de vállalkozó is.
A játéktáblán lépdelve különböző projekteket kapunk, melyeket együttes erővel kell megoldanunk. Segítségünkre van adott számú idő, muníció és propaganda is, az erőforrások, melyekkel egy-egy feladatot a finishbe juttassunk. Ezeket összedobni ér, de csak akkor, ha egy szituációban indokolt az adott karakter léte. Mondok egy példát: a városi park felújítása. Ez érdekében állhat a politikusnak, propagandaként alkalmazhatja a továbbiakban, a rendőr is részt vehet, aki felügyeli a helyszínt, a diáknak van ideje rá, a vállalkozó pedig munícióval, ez esetben pénzügyi hozzájárulással segítheti a projekt létrejöttét. Fontos azonban, hogy karakterünknél maradjunk, bele kell élnünk magunkat szerepünkbe, mert a játék célja nem az, hogy mindenki minden feladatba beszálljon, hanem, hogy lássuk, kihez tartoznak adott szituációk.
A táblán emellett olyan mezőre is léphetünk, ahol kérdésekre kell válaszolunk. Mikor van a nemzetközi roma nap? Ki volt Nelson Mandela? Mi jelent a menekültsátusz? A helyes válaszon kívül rövid leírást is tartalmaznak a kártyák a témához kapcsolódó információkkal, így a csapat rövid elmélkedésbe is kezdhet a témát kapcsán.
A társas grafikája egyedi, a kitalálók (főként egyetemi hallgatók) egyike keltette életre. A játékpálya egy egész asztalt elfoglal, de további módosításokat a méret terén még eszközölnek. És ami a slussz poén az egészben, hogy mivel oktatási segédanyagként aposztrofálják (a Nemzeti Tehetség Program támogatásából valósult meg), kérésre letölthetjük magunknak is, saját költségen kinyomtatva pedig neki is állhatunk a játéknak.
A cikket Kékesi Alexandra írta és az UnivPécs oldalán jelent meg.
