A Káva egy éve „csinál színházat” helyi fiatalokkal Siklósbodonyban. A JövőKÉP programjukkal olyan pozitív hatást értek el, hogy már készülnek a második felvonással.
„Bár közösségi színházi előadást készítettünk el, nem a színház népszerűsítése a fő cél”– árulja el Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhely Egyesület művészeti vezetője. Talán furcsa ezt hallani elsőre, de ahogy a kulisszák mögé nézünk, rájövünk, hogy a programnak sokkal mélyebb rétegei vannak.
A 120 fős Siklósbodonyban élő fiatalok nem csak használható tudást kaptak, de a közös munka során összetartó közösséggé is kovácsolódtak. A drámát középpontba helyező művészetterápiás foglalkozások során megosztották legféltettebb titkaikat, félelmeiket, majd ezeket egy fiktív karakter személyében színpadra is vitték.
Az Erősödő Civil Közösségek program támogatásával, 15 helyi fiatal bevonásával készült darab szereplői drámaképzésben vettek részt. Olyan szakemberek bevonásával dolgoztak, akik nem csak a fiatalokban rejlő színészi tudást, de személyes élményeiket, életükben történt fontos eseményeket is képesek voltak előcsalogatni.
Az Elcseszettek című darab egy olyan közösségi színházi előadás, ami a fiatalok jövőképét, jelenlegi helyzetét és szociális, konfliktusmegoldó képességeit mutatja be. A darab tartalmaz egy interaktív részt is, ahol a nézők aktívan bevonódhatnak, megoszthatják véleményüket az elhangzott problémákkal kapcsolatosan.
Az ősbemutatóra a drámatáborban került sor, s újra játszották a nyár végén színjátszó táborukban is. Az őszi turnéjuk alkalmával eljutottak Baksába, Szalántába és Pécsre. A visszajelzések alapján a nézők nem pusztán értették, de megélték és szerették a darabot.
Gábor szerint nagyon fontos volt, hogy a fiatalok egy közösségként dolgoztak a darab létrejötte alatt. „Figyeltek egymásra, mertek megnyilatkozni a másik előtt, mertek azon gondolkodni, mi is lesz majd velük a jövőben. Ilyen értelemben a színház itt „csak” eszköz volt ahhoz, hogy ők kiteljesedhessenek.”
A Káva több, mint 10 éve tevékenykedik vidéken. Egyik fő missziójuk, hogy olyan, főként hátrányos helyzetű településekre is eljussanak, ahol a fiatalok ritkán gazdagodhatnak színházi élményekkel. Mindemellett céljuk az is, hogy az idősebb korosztály is bekapcsolódjon a közösségi élménybe. Segítenek nekik a személyes és kollektív jövőképet gondozni, közben a résztvevők önbecsülést szereznek és erősítik a szociális kompetenciáikat.
Takács Gábor elmondása szerint ősellenségük az idő, de azért lelkiismeretesen igyekeztek minden kitűzött céljukat megvalósítani, s köztük a legfontosabbat elérni, hogy a fiatalok megnyíljanak. Ahogy Gábor meséli: „a próbák alatt volt egy pillanat, mikor a srácoknak önállóan vagy párokban, kisebb csoportokban kellett jeleneteket készíteniük a vágyaikról, illetve a csalódásaikról. Elképesztő és nagyon erőteljes volt az élmény, mennyire pontosan látják saját helyzetüket. Amellett, hogy megfogalmazza valaki, hogy milyen szép és jó lesz, mikor majd lesz egy BMW autója, amellé nagyon hitelesen fel tudja vázolni a félelmét is arról, hogy elhagyja a felesége. Pontosak, szikárak és ettől megrázóak lettek ezek a pillanatok.”
