Az Ízek Versek Madárfütty gasztronómiai, ökológiai és kulturális eseményt harmadik alkalommal rendezték meg Szóládon.
Farkas Attila és lelkes munkatársai igyekeznek nem használni a fesztivál szót, mert ők annál többet akarnak adni, mint amit a szó sugall, ezért is pályázatok az Erősödő Civil Közösségek programba.
A szervező Alaptábor Kulturális Egyesület nagy álma, hogy a Balaton déli része is méltó helyet kapjon Magyarország turisztikai térképén. Szólád mindössze 5 km-re fekszik a Balatontól, így a háromnapos rendezvényre a tó partján nyaralók közül is sokan érkeztek.
Az összművészeti fesztivállal az is a céljuk, hogy a látogatók megismerkedjenek a helyi őstermelőkkel, kézművesekkel. Erre szolgált a JamBori nevű piactér, ahol az ízek, illatok és színek bámulatos világában kalandozhat a látogató. Mindemellett előtérbe helyezték a képzőművészetet, és természetesen a zenei programok sem maradtak el, Kardos-Horváth János többször is fellépett, a Hoppál Mihály Band nagykoncertet is adott.
Különös figyelmet fordítottak a környezetvédelemre, arra, hogy a rendezvény alatt keletkezett hulladékok újra felhasználhatóak legyenek, így biztosítva a tudatos, ökobarát gondolkodás kialakulását. A rendezvény különös ízét a családiassága adta. Rengeteg gyerek fordult meg ebben az időszakban Szóládon, a szervezők külön programokkal készültek nekik.
Több helyszínen fotókiállításokat rendeztek és persze közös jam-elésekre is sor került. Idén a résztvevők „szóládszabadság” néven a kortárs irodalom remekjei között barangoltak, többek között Erdős Virággal és Jónás Tamással. Attiláék különösen figyeltek arra, hogy egy kulturális, tudatos közösség kialakulásának feltételeit teremtsék meg, olyanét, ahol szabadon fogalmazható meg társadalomkritika is.
Az ÍVM kiemelt támogatója idén az ECK program volt, s ez lehetővé tette, hogy dimenzióváltás jöjjön létre az ÍVM életében. Ez érezhető volt a programokon és a látogatókon is, ami Farkas Attila szerint megindító tapasztalat volt a szervezők közösségének. Elmondása szerint, igazán csak akkor fogták fel, hogy milyen ereje volt a fesztiválnak, amikor véget ért:
„Amikor már letéve a stábigazolványt, napfelkeltéig gitároztunk és énekeltünk Cseh Tamás számokat, aztán népdalokat, olyan számomra nagyra becsült emberekkel, akiket évekkel korábban figyeltem és csodáltam, aztán másnap, búcsúzáskor ezek az emberek megszorítják a kezem, azzal mondattal hogy köszönöm, az ÍVM ma az ország legszerethetőbb fesztiválja, hát ezek a szavak örökre megmaradnak.„
