Pusztai fiataloknak szerveznek kreatív fejlesztő foglalkozásokat lelkes önkéntesek. Rendszeres kézműves tevékenységekkel, társas- és mozgásos játékokkal juttatják élményekhez a külvilágtól elzárt, ingerszegény környezetben élő gyerekeket. A pusztai nyár fénypontja egy háromnapos tábor és pécsi kirándulás volt: a kis csapat a helyi nevezetességek mellett a Szamárfül Fesztivált is meglátogatta.
Egyszer volt, hol nem volt, a szigetvári járás egyik kis faluján kilométerekkel túl, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy puszta. A puszta négy család tizennégy gyerekének zsivajától volt hangos, ám olyan távol voltak mindentől és mindenkitől, hangoskodhattak napestig, nem jutott rájuk figyelem – kezdődhetne a mese.
A járási gyermekesély programban dolgozó Kövesdi Nóra azonban néhány éve felfigyelt a szegregált körülmények között élő, elszegényedő családokra. Gyakorlatilag egy személyben (időszakos önkéntes munkatársak csatlakozásával) indított el egy hiánypótló programot: a gyerekeket célzó játékos foglalkozások mellett adománygyűjtésre, családlátogatásokra és szakemberekkel való konzultációra is szán időt. Jelenleg a programok a területen belül egy alkalmasabb helyszínre költöznek, így többeket is be lehet vonni a tevékenységekbe.
Az Erősödő Roma Közösségek pályázatán elnyert forrásból Nóri társasjátékokat, kreatív hobbi alapanyagokat vásárolt. Az év folyamán tervben van további fejlesztő játékok, sportnapok szervezéséhez szükséges eszközök beszerzése, illetve településszépítésre, virágültetésre is fordítanak a támogatási összegből. A gyerekek számára a legizgalmasabb program alighanem az augusztus végi, háromnapos nyári tábor, és az ehhez kapcsolódó pécsi kirándulás volt. Ősszel színház- és mozilátogatások, és adventi kézműves mesekör színestette a mindennapjaikat.
A foglalkozások rövid távú célja a gyerekek élményhez juttatása, de a program valójában ennél jóval többet szeretne nyújtani: „Legnagyobb problémának azt látom, hogy a pusztában élő gyermekek ingerszegény környezetben nőnek fel, sorozatosak az iskolai kudarcélmények, nem alakulnak ki vágyak, amikért küzdhetnének” – vázolta fel a helyzetet Nóri. Foglalkozásainak több fontos küldetése is van: szeretné a gyerekeket képessé tenni arra, hogy meg tudják fogalmazni saját álmaikat, és küzdjenek ezekért. Fontosnak tartja, hogy a puszta lakóiból egy együttműködő, összetartó közösség alakuljon ki, akik képesek közös célokat kitűzni és végrehajtani.
Nórinak sikerült őszinte kapcsolatot kialakítani a helyiekkel. Bár a mai napig akadnak nehézségek, időnként már a szülők is bekapcsolódnak a programokba, ha kell, segítenek például füvet nyírni, vagy pakolni. „Eddig még mindig tudtam tartani a szavam, érzik, hogy van mögöttük valami, ami megfogja őket, ha baj van” – mondja. „Nem mindig direktben segítek, olykor csak javaslatokat teszek, és próbálom rávezetni őket, hogy fogalmazzák meg a céljaikat, igényeiket.” Hosszú távra tervez a pusztában: „szeretném, hogy a mostani gyerekek gyerekei már könnyebben boldoguljanak”.A közelmúltban nagy öröm érte Nórit: az egyik család ugyanis szokatlan segítséget kért tőle. „Elmondták, hogy előző este családi kupaktanácsot tartottak és gondolkodtak a helyzetükről. Tudják magukról, hogy szegények, ugyanakkor rengeteg segítséget kapnak, így szeretnének most ők is tenni másokért. Abban kérték a tanácsomat, hogy a két lánynak találjunk olyan önkéntes munkát, ahol örülnek az ő segítségüknek” – mesélte meghatódva Nóri.
